Lassan itt a tavasz. Rügyeznek a fák, zümmögnek a méhecskék, megőrülnek a hormonok… mindenki erősebben érzi ilyenkor a késztetést, hogy (hosszabb vagy hmm… rövidebb… vagy akár igen rövid időre) párt találjon.
Igen, akár egy éjszakára is. Van abban valami rossz? Igen, ha ez valamiféle beetetős hazugság következménye… és nem, ha mindkét fél részéről ez a szándék. Igazán minden kialakuló kapcsolat csakis akkor ér, ha mindkét fél teljes beleegyezésével jön létre, és mindenféle kapcsolat (még a hosszútávú, akár házassággal végződő is) lehet teljes, aljas, rosszindulatú átverés, ha manipulációra, vagy előre tudott, megkérdőjelezhető szándékra épült. Na most mit is mondtam, hűha… házasság lesz belőle és mégis az út a pokolba visz? Tegye mindenki a szívére a kezét, és mondja azt, hogy nem ismer, nem ismert, és sose hallott olyan házasságról aminek már meg sem kellett volna köttetnie, és az “érdekelt” félen kívül mindenki tudta, és már az anyakönyvvezető előtt minden vendég tisztában volt vele, hogy mi lesz a vége, és hopp…. Bejelentették hogy elválnak, micsoda meglepetés. Na ugye. Mert mindenki tudta, hogy a Béla már a lánybúcsún megcsalta az Etelkát, vagy mindenki tudta hogy a Judit csakis azért van a Misivel mert éppen nincs jobb, és jött a tél, és rájött, hogy csak jó lenne valakivel eltölteni a hideg szürke telet, és úgyis ott fogja hogyni amint talál valaki más… és “ne búsúlj Misikém, majd találsz jobbat” vigasztaljuk egy pálinka mellett a havert miközben azt gondoljuk, hogy “így legyen ötösöm a lottón”…
De akkor mi a megoldás? Ha annyira elborít a lila köd és beleszeretünk valakibe, hogy rajtunk kívül mindenki látja, tudja, hogy nem lesz ennek jó vége, és még el is mondják, de mi vagy megsértődünk rajta (és sohatöbbet nem beszélük az illetővel, pedig csak jót akart a szerencsétlen), vagy figyelembe sem vesszük? Rossz hírem van: semmi. Nem kell tennünk semmit. Sajnos, úgy van ez a földi létünk összerakva, hogy tanuljunk belőle. És nem, az, hogy a bölcs a másik hibájából tanul, az egy baromság. Persze, értem én, ha látom, hogy valaki betolat a lezárt sorompó mellett a sinekre és elviszi a vonat, nyilván nem csinálom utána, de azért azt érezzük, hogy ez egy picit erős. Sajnos szívügyekben nem tudunk, ismétlem NEM TUDUNK a másik hibájából tanulni. Miért: mert nem tudjuk átérezni a másik érzéseit, a másik örömét és a másik szívfájdalmát sem. Ezt sajnos, mindannyiunknak magunknak kell megtapasztalnunk. A jó hír (mert az is van) hogy ebben egyre egyre jobbak leszünk. Ahogy megtanuljuk, hogyan hallgassunk a belső hangunkra, a szívünk hangjára (mert utólag mindig kiderül hogy azért valahol mélyen Klárika végig érezte, hogy a Jenő megcsalja, csak nem akart tudomást venni az este 11-es telefon csipogásokról, és a fejét a seggébe dugva elhitte, hogy a Jenő főnöke az… de belül tudta hogy nem), egyre jobban tudunk majd a saját igényeinkre és szükségleteinkre figyelni és akkor (dobpergést kérek) egyre inkább olyan emberek jönnek majd a környékünkre, akik szintén tudnak ezekhez az igényekhez kapcsolódni. Tudom, sokan mondják, hogy “spirituális baromság”, de tényleg azt vonzuk be, amilyenek mi belül vagyunk. Miként bent, úgy kint. Sajnos, igen: sajnos ez teljesen biztos. Ha nem szeretjük magunkat, ha elhisszük, hogy nekünk csak egy csapodár p*cs jut, akkor egy csapodár p*csöt fogunk bevonzani, és ha nincs szerencsénk még hozzá is megyünk. Ha annyira de annyira vágyunk már valakire, hogy beérjük bárkivel, akkor bele fogunk futni egy olyan nőbe akire a “nő” szót sem használnánk máskor, de most úgy érezzük, hogy véééégre valaki szeret… Pedig igazából mi nem szeretjük magunkat. De ha tisztában vagyunk az értékeinkkel, azzal, hogy milyen minőségű életet és hozzá társat szeretnénk, és ezt megfűszerezzük egy jó adag önszeretettel, a társkeresés egyből egy várakozásteli izgalmas játékká szelidül a vad oroszlánketrecből aminek sokan még mindig hiszik. Mert pár találni egy játék. Mert társat keresni öröm. Mindjárt itt a tavasz, használjátok ki elsősorban magatokra, álljatok ki a napra, adjatok hálát mindenért amitek van, és higgyétek el, amint el is hiszitek, hogy megérdemlitek, az fog jönni aki még annál is sokkal jobb, mint amit valaha gondoltatok.
Szerelmes tavaszvárást kívánunk: a partkeresek.hu csapata
