Randiblog Összes bejegyzés

Hazugságok hálójában


Egy olyan oldal adminjaként, ahol emberek találnak egymásra, nem lehet elmenni szó nélkül egy megdöbbentő jelenség mellett. Ez pedig a hazugság. Persze ezt előzetes személyes tapasztalat is bőven alátámasztja, de mostanra gyűrűzött akkorára a belső felháborodás, hogy „megér egy misét”. Mert az emberek hazudnak. Kis dolgokban, nagy dolgokban, múltról, jelenről, jövőről. Persze, én is tudom, hogy vannak helyzetek, amikor a mai világunkban muszáj hazudni. Hisz ki szeretné megmondani arcba’ a főnöknek, hogy a másfél órában elővezetett ötlete bődületes baromság? „Persze Igazgató Úr, remek ötlet, csodálatos terv, teeeermészetesen nagyon ígéretes...” Ez is hazugság. Mindenki tudja a teremben az Igazgató Úron kívül, mégsem rökönyödik meg rajta senki. Aztán ott van a „Marika, milyen csinos vagy ebben az új kardigánban”… a kétszáz kilós személyzeti igazgatónak, mert hát ki akarja hogy „véletlenül” csússzon a fizetése jövő hónapban… Szóval igen, vannak olyan hazugságok, amik kvázi szükségesek, elfogadottak, és egyszerűen „így működik a világ”.


Társkereső imerkedés füllentéssel

Vajon megéri hazudni társkeresésben?


De van egy terület, ahol egyértelműen nem kéne, sőt tilos lenne a hazugság, sőt, a ferdítés mindenformája: ez a párkeresés.
Persze – itt is van kivétel - minden ember magánéletében alakulhat(ott) valami úgy, hogy első alkalommal valóban a kegyes ferdítés tűnik a legjobb megoldásnak (ami nem egyenlő a hazugsággal). Csak a legrosszabbakra gondolva: csúnyán átverték, esetleg meghalt valaki a múltjukban, amit még nem biztos, hogy sikerült  feldolgozni, vagy csak akár nem akar róla beszélni. Vagy akár, ki akar azzal indítani egy netes társkeresést, hogy pont tegnap rúgták ki?... Ekkor teljesen érthető, hogy a munka témáról inkább nem beszél az illető, vagy akár azt mondja a „mit dolgozol” kérdésre, mintha még mindig lenne munkája. Vagy akár úgy érzi az illető, hogy még nem (vagy most nem, hanem egyszer majd majd) mondhatja el az igazat. De ettől, hogy hazudik vagy hazudnia kell, egy egészséges lelkű ember egy kicsit sem érzi ám jól magát. És az első megfelelő alkalommal mindenképp felfedi az igazságot.
De azt egyszerűen nem értem, miért kell olyan dolgokról hazudni, aminek semmi tétje nincs. Tehát, ha megmondod az igazat már az elején, akkor sem történik semmi, mert egy totál piszlicsáré dologról van szó. Vagyis teljesen mindegy, hogy az igazat mondod vagy sem, de semmi értelme hazudnod.
Mint admin, az esetleges technikai problémák kijavítása is a feladataink közé tartozik. Egy ilyen e-mailprobléma megoldása alatt bökte ki a szemünket a következő – pont ideillő – példa is: Egy férfit rövid, de udvarias üzenetben elutasított egy nő. Semmi extra, „ne haragudj nem téged kereslek”… Erre a pasi bepöccenve összevissza lehordta a hölgyet, hogy biztosan itt százával írogat a pasiknak, mit képzel magáról, amikor ő (a hős - ha ha ha) csakis kizárólag neki írt, és mégis elutasították, minő szörnyűség… Az igazság azonban az, hogy a férfi válogatás nélkül boldog boldogtalannak ugyanazt a sablon e-mailt küldte el, még arra sem fordított figyelmet, hogy megszólítás legyen bennük, hogy legalább egyedinek tűnjenek… Na ennek például mi értelme volt? Érezze rosszul a másik is magát? Hát… gratulálok.

Több tanulmány is kimutatta már, nem meglepően, hogy azok az emberek, akiknek alacsony az önbecsülése, sokkal többet csalnak és hazudnak, mint egészséges önértékelésű társaik. A füllentésekre azonban a szomorú emberek is hajlamosabbak, mint azok, akik boldogok és kiegyensúlyozottak.


Társkereső hazugságok

Társkeresők nagyrészt elferdítik az igazságot??


Tehát a hazugság és a csalás egyik fő oka a rossz lelki állapot, valamint az alacsony önértékelés... hát ez megint a 22-es csapdája a társkeresők szempontjából. Ugyanis sajnos nagyon alacsony azoknak a száma, akik tényleg jól kijönnek magukkal, egyedül is boldogulnak, és társat keresnek, aki kiegészítheti őket. Ilyen is van persze, szerencsére. De sajnos a többség kétségbeesetten, egyik csalódásból a másikba sodródva keres… hát tulajdonképpen bárkit, illetve a másik „fajtája” ennek az altípusnak aki igazából nem is akar senkit, csak szórakozik, trollkodik, sérteget, online éli a totál kamu világát. És ezeknek az embereknek valószínűleg – bár pszichológus nem vagyok – sem az önértékelése, sem az általános boldogságszintje nem túl magas. Tehát ha levonjuk a következtetést: a társkeresők nagy többsége hazudni fog?!? Mert ez bizony így elég elkeserítő következtetés lenne…
De vajon, mit árul el egy ember személyiségéről, ha már a kezdetek kezdetén apró dolgokban is hazudik?
Vajon mi készteti őket a hazugságaikra? Vajon miért várják el a másiktól, hogy megbízzon bennük, ha majd kiderül egyik-másik füllentés? (mert kiderül, az teljesen biztos).
Miért olyan nehéz az igazat mondani?
A notórius hazudozókat is lehetne rangsorolni a szerint, hogy mennyire súlyos eset az illető, vagyis “csak” idegesítő, vagy a másik véglet, hogy valaki egyenesen veszélyes (igen, sajnos az online világban ezt a kérdést sem szabad kizárni). A miértre természetesen van egy nagyon egyszerű válasz, mégpedig az, hogy valamit el akar rejteni/fedni/titkolni. Kérdés, hogy mit, és pontosan miért, milyen okból, esetleg milyen céllal rejteget? Csak egyszerűen házas három gyerekkel és igazából csak kalandot akar, és az első randevú után sose látod többet? Netán kölcsön BMW-vel pózol a fotókon és a nagyanyja nyugdíjából vette a farmerét miközben jól menő üzletembernek adja ki magát? Vagy csak simán az idegesítő típus, aki össze-vissza hadovál minden jelentéktelen kis ügyben, - és ráadásul ahhoz is lusta, hogy kövesse a hazugságait hogy kinek mit mondott - majd az első randevún már ki is bukik az első adag sunyiság, hogy nem is tud minigolfozni, nincs is macskája, és valójában utálja a sztrapacskát? Ez a tipikus „de ezt most minek kellett?” – kategória. Sajnos, viszont rettentő kiábrándító, és aki egy ilyen alaknak második randevúra esélyt ad, az csak magára vethet. Mert az ilyen típusú embereknek könnyen megy ám ez. Mivel az életük természetes, hozzátartozó része a hazugság. Ők maguk is elhiszik, amit mondanak, és ha mered őket szembesíteni a sok össze-vissza beszéléssel, amelyeket nap, mint nap elkövetnek, akkor még ők vannak felháborodva, hogy TE mit képzelsz! Már észre sem veszik, mikor mondanak igazat vagy hazugságot, hiszen nem is érzékelik a különbséget a kettő között. Vagy, ami egy árnyalattal még rosszabb, ha tudják, csak épp nem érdekli őket. Ez viszont abból a szempontból még rosszabb, hogy ezek az emberek pont ennyibe veszik a másik felet, tehát tudja, hogy tudod, hogy hazudik, de pont lesz*rja. Sajnos ismerek ilyen embert nőben is és férfiban is.
Sajnos, ezek az emberek, amennyiben nem súlyos értelmi/érzelmi problémáik vannak vagy szellemi fogyatékosok, akkor bizony az a lehetőség marad, hogy olyan szinten vannak, mint a leglázadóbb kamaszkorukban, amikor minden igyekezetükkel azon vannak, vagy a vélt, vagy valós cikis dolgaikat, és bizonytalanságaikat eltitkolják az anyjuk / a haverok elől. Pont ez a veszélyes, hogy emiatt, egy felnőtt korú ember esetében, pláne párkeresés témakörében, jó ideig fel sem merül bennünk semmiféle gyanakvás, hogy utána kellene nézni, mert hátha nem mond igazat az illető. Nem jut eszünkbe, mert mindenki magából indul ki, ha én őszinte vagyok, feltételezem a másikról is, hogy az.


Társkereső hazugságok

Azért van aki a társkeresésben sem hazudik? (Reméljük nem kevesen)


De vajon mennyit ér a mai világban az őszinteség, megéri-e őszintének lenni?
Néha mindenkinek eszébe jut, milyen jó volna egy kicsit ferdíteni a dolgokon, de sajnos a lelkiismeret-furdalást nem lehet kikerülni. Azt a hihetetlen jó érzést pedig nem lehet összehasonlítani semmivel amit tiszta lelkiismeretnek, és nyugalomnak hívnak. Senki sem értéktelenebb attól, hogy éppen nincs munkája, és interjúkra jár, vagy hogy a volt felesége elvitte a házat ezért albérletben lakik. Senki sem értéktelen amiatt, hogy a súlyos allergiája miatt csak plázába tud  menni nyáron randevúzni mert a Margitszigeten kifolyik a pollentől a szeme. Senki sem alsóbbrendű amiatt, hogy nem tud biciklizni. Jó, akkor ne egy Tour de France versenyzőt válasszunk társunkká, de végülis miért ne… Senki sem értéktelen amiatt, mert az előző nagy csalódását még nem tudta teljesen kiheverni, de vágyik egy társra, akinek szeretetet adhat és akitől megbecsülést kaphat, aki véglet kitörli a múlt árnyait. Nem éri meg hazudni. Sokkal nagyobb károkat tud okozni egy felszínre bukó hazugság, pláne ha közben – előre akár nem várt módon – ténylegesen megkedveljük azt az illetőt, akinek a Grimm-meséket adtuk be előtte… na akkor ebből hogy jössz ki…?
Sosem, és ebben teljesen biztos vagyok sosem éri meg a hazugság. Nincs olyan körülmény, ami validálná a hazudozást. Az, hogy valamit egy kapcsolat elején nem mondunk el telibe, hogy a múlt fájó és intim részleteit az első (10) randevún megtartjuk magunknak, az más.
De az őszinteség az alapja egy jól működő kapcsolatnak, ezért nemcsak érdemes, de muszáj őszinteséggel megalapozni egy párkapcsolatot. Az őszinteség mindig, minden körülmények között elvárás, és igenis kifizetődik. Aki pedig a fent említett hazudós típusokkal találkozik, az fusson tőlük, ahogy a lába bírja, és kitartás, igenis vannak normális, őszinte férfiak és nők akik igazi társat keresnek, akik őszinteséget adnak és várnak el. Ez az igazság.


Moderator | 2018 május 01. | 2 | 11 | 900

Hozzászolni és megtekinteni az eddigi hozzászólásokat csak bejelentkezés után lehet.
Ha még nem vagy tagunk, pár kattintással
ingyenesen regisztálhatsz
és indulhat a párkeresés.

Népszerű blog bejegyzések

Szavazás


Eredmények
Igen
40% Excellent (success)
Nem
20% Good (primary)
Talán
60% Can Be Improved (warning)