Randiblog Összes bejegyzés

Érzelmi intelligencia fontossága


Az emberek érzéketlenek. Tényleg azok, mert a világ is az. Nincs bennünk sem tapintat, sem a másik félre való gondolás képessége, csak a saját célok (minél hamarabbi) elérésének vágya, legyen az egy pozíció, egy tárgy vagy akár egy nő. Ennek sokszor valódi okai is vannak (akár gyermekkorban, családban keresendőek, ez a mai őrült világban és szétzilált családoknál nem szokatlan, de ettől nem használható fel kifogásnak a felnőtt élet sikertelenségeire), de ez persze nem ment fel senkit.


A sikeres partner (– és társas) kapcsolatok előfeltételei között szerepel a szülőkhöz való kötődés szálainak meglazítása, a tőlük való érzelmi szeparáció, függetlenedés, felelősségvállalás a saját életért. De ki szól a fiúknak, hogy véget ért a gyermekkor? Régen ezt a célt szolgálták a különböző vallási rituálék. Keresztényeknél a bérmálkozás, a zsidóknál a bar micvo, még az indiánoknál is megvoltak a gyermekkort véglegesen lezáró ünnepségek. Ez a kérdés sajnos a mostani generációt, a fiatal felnőtteket és a most középkorúakat érinti, hisz ők azok, akik aktívan részt vesznek (illetve vennének, ha tudnák, hogyan kell) a társadalmi folyamatokban, társas kapcsolatokat és párkapcsolatokat szeretnének kialakítani, de nem megy nekik... Illetve, ha sikerül is, akkor a szaporodással egy normális szülőkép nélküli komplett szociopata generációt hoznak létre, a saját példájukon.


Társkereső kérdések, randi témák

Társkereső dilemma: kapok választ? Elég jó vagyok-e? Túl jó nekem?


Sok a macera a párkapcsolatokkal, bonyolult dolog már maga a párkeresés is, egy jól működő párkapcsolat kialakítása meg egyenesen atomfizika. Sajnos ennek az a legfőbb oka, hogy sok a zavar a fejekben. Rögtön ott vannak az olyan nagy és értelmezhetetlen szavak, mint önértékelés, erkölcs, elvek és érzelmi intelligencia. Sajnos, mindre szükség van egy tartós, mindkét félnek kielégítő párkapcsolat létrehozásához és fenntartásához. Lazulnak az erkölcsök, de ennek ellenére az emberek még mindig a jelen hajszolásával tudnak kiegyezni, de nem tudnak együtt élni a múltjukkal. Szabados és felszabadult irányt vett az élet, és annyi minden belefér, hogy aztán utólag nem tudnak megbirkózni az élményekkel, exekkel, neadjisten intnernetre is felkerült fotókkal és miegymással az emberek. Hányszor hallani olyat, hogy valaki egy több évvel ezelőtti párkapcsolat kudarcát nem tudja kiheverni és ezt kifogásként használva tesz dolgokat? Valóban, elfogadni, továbblépni és nem ítélkezni (mások, vagy akár saját magunk felett) a világ legnehezebb dolga, pláne ebben a képmutató világban ahol élünk.


Az elmúlt évtizedek (főként) férfijainak sajnos nem szólt senki, hogy ideje lenne felnőniük, így érzelmileg kényelmesen benne ragadtak a gyermekkorban. A felelőtlen viselkedés, az elköteleződéstől való beteges rettegés (és ennek nagy szavakba csomagolása „Én nem adom a függetlenségemet fel egy nő miatt” stb), az élvezetek hajszolása még akár 40-esek között is, vagy akár a másik véglet, a mamahotelben élő 30-as srácok, mind a gyerekkorban ragadt és gyerekként /kamaszként viselkedő generáció részei.


Az érzelmi intelligencia pár éve vált divatos témává, mikor kutatók felismerték, hogy az eredményesség, a siker nem pusztán a szellemi rátermettség, az értelmesség függvénye. Igen sok magas intellektusú ember nehezen boldogul az élet dolgaiban, főleg az emberi kapcsolatok világában, és magányosan vénül meg. A felnőttek egy része elveszíti (vagy sosem alakítja ki) az érzelmek spontán kifejezésének képességét, rideggé, érzéketlenné, ún. érzelmi analfabétává válnak. Mások megrekednek a kontroll nélkül kirobbanó elemi érzések gyermeki szintjén. Fogadni mernék, hogy mindenkinek van olyan férfiismerőse, aki hatalmas lexikális tudással rendelkezik, vagy mondjuk egy vállalat vagy valamilyen csoport vezetője, mégis amikor nem talál valamit, vagy szerettei/beosztottai nem úgy cselekszenek, ahogyan ő azt elvárja, azonnal hisztizni, ordítani kezd, mint egy pávián. Úgy viselkedik, mint egy 3 éves, aki nem kapja meg a játékát. Vagy a másik véglet, azok a férfiak akik – mikor a párjuk beszél hozzájuk egy problémáról – teljes érzéketlenséget mutatnak. Ez leginkább azért van, mert fogalmuk sincs, hogy hogyan kezeljék a szituációt, és sajnos ilyenkor az érzelmileg éretlen férfiak nem megfelelő eszközökhöz is nyúlhatnak a konfliktus megoldása érdekében: pl. erőszak. Sok ember fel se fogja élete végéig, hogy mennyire fontos, hogy minden szinten felnőttek legyünk. A fizikai érettségünkről automatikusan gondoskodik a szervezetünk, ha akarnánk, se tudnánk tenni ellene. A mentális érettségünkkel - úgy, ahogy - az oktatási rendszer foglalkozik. De mi a helyzet az érzelmi fejlődésünkkel? Miért van az, hogy az utóbbi időben oly sokan felejtenek el felnőni érzelmi szinten, és éppen ezért képtelenek bármiféle érzelmi elköteleződésre?


Az érzelmi intelligencia az alapját jelenti annak, hogy valaki megtanuljon érzelmileg intelligensen és éretten viselkedni. Erre azért (is) van égető szükség egy párkapcsolatban, mivel egy párkapcsolat fenntartása igenis sok munkát igényel. Egy párkapcsolat, amellett hogy a világ legszuperebb dolga, folyamatos kommunikációt igényel, szeretetet, megértést, türelmet, alkalmazkodást és egyéb olyan dolgokat, amihez érzelmileg érettnek kell lenni.


Persze mindig vannak buktatók is, mint például az, ha valaki túlságosan belerészegül a kapcsolat kezdeti periódusába. Az elején mindenki a legtökéletesebb arcát mutatja, így persze nem nehéz jól éreznünk magunkat vele. Azonban ha valaki ezt azonnal készpénznek veszi (legyen bár ez elkeseredettségből vagy az előzetes egyedüllét okozta görcsös kapaszkodásból adódóan is), borzalmasan kellemetlen felismerésekbe botolhat a kezdeti pára felszállta után. Érdemes kicsit beleinni a borba és nem a palack cimkéje alapján dicsekedni az üveggel, sőt – és itt a millió dolláros tipp – talán érdemes levenni a polcról olyan borászatok termékét is, amit egyébként sosem tennél. Lehet, hogy a prémium borászat borától másnap nagyon fog fájni a fejed, míg az ismeretlen márka életed élményét nyújtja, ráadásul életre szólóan.


Párkeresés és az érzelmi intelligencia

Vajon megtaláljuk akit keresünk, érettek vagyunk rá?


Ma már mindenki fészbúkol, blogol, instragramol, könnyedén figyelemmel kísérhetjük más emberek mértani pontossággal megrajzolt, tökéletes(nek látszó) életét. Ezek mellett a mi kis egyszerű, unalmas életünk nagyon sokszor frusztráló. Főként a párkeresőknek az, mikor naponta ezer csodálatosan boldog kapcsolatot tolnak az arcunkba az interneten. Nagyon fontos szabály: nem szabad elhinni soha semmit, amit az internetes platformokon hirdetnek görcsösen magukról az emberek, még akkor sem, ha nem bírjuk kiverni a fejünkből a félelmet, hogy kimaradunk, lemaradunk, elveszünk, megöregszünk, sohatöbbetsenkineknemkellünkmár. Azután, ha mégis találunk valakit, az iszonyú információ dömpingből ami ránkszakad, jön a következő kétely: honnan tudjuk, hogy ő az, ő lesz az jó, akivel jó lesz? Mi lesz, ha találok jobbat? Hisz annyi ember van még az internetes társkeresőkön, ott van az a kékszemű akivel tegnap óta csetelek, mi van ha mégis ő… Mi van, ha lemaradok valamiről, mert döntöttem valami/valaki mellett? A romantika halott, a minőség helyett a mennyiség dominál mindenben. Internetpornón nevelkedett érzelmi intelligencia nélküli a jelenlegi X, Y, Z, mittudoménmilyen generációk, akik az internetről begyűjtött teljesen hamis információk alapján próbálják felépíteni a saját világukat, többnyire sikertelenül. Mégpedig azért mert a minta, amit utánozni próbálnak is tökéletesen hamis és személytelen. Az utánzás tehát zsákutca.


Sajnos, a konklúzió az örök igazság: önismeret nélkül nem megy. Mindenki másképp működik, mindenkinek más a jó. Akár az internetet bújva, akár a barátaidtól próbálsz meg tanácsot kérni, senki sem fogja tudni megmondani mit tegyél, bármennyire jól ismer is. Az életed privát részét (és jó esetben egy párkapcsolat kialakítása és fenntartása igenis privát ügy) csakis te éled meg, és senki nem tudja, mi folyik a kulisszák mögött. Senki nem ítélhet el semmiért amit a saját privát életedben teszel, de ugyanígy senki sem mondhatja meg, mi a te életedre nézve a jó döntés, hogy mi a nyerő lépés a sakktáblán.


Tehát az érzelmi intelligencia fejlettsége igenis meghatározza a boldogulásunkat. Az érzelmileg érett és intelligens ember nagyobb eséllyel hoz létre és tart fent kiegyensúlyozott párkapcsolatot, és persze az élete más területein is könnyebben boldogul. A másik ember érzelmeinek felismerésének, megértésének és kezelésének képessége, továbbá, ami talán még fontosabb, a saját érzelmeink felismerése és kezelése egy kapcsolat fontos téglái. Ezek nélkül is lehet együtt élni, egymás mellett éveket eltölteni, de azt nem boldog párkapcsolatnak hívják. Természetesen túlzás azt állítani, hogy azok a párok a legboldogabbak, ahol mindkét fél érzelmi intelligenciája magas, de mindenképpen megéri az önismeretet egy kicsit magasabb szintre emelni bárkinek, aki új párkapcsolatot keres. Főleg, mivel ezek a készségek tanulhatóak, megváltoztathatóak, fejleszthetőek. Aki felnövekedése és neveltetése során nem szerzett elég, használható vagy megfelelő tudást az érzelmekkel kapcsolatban, annak is sikerülhet, csupán némi önmagunkba fektetett munkát igényel a dolog. Önismeretre, érzelmi intelligenciára és boldog párkapcsolatra fel!


Moderator | 2018 március 30. | 1 | 5 | 160

Hozzászolni és megtekinteni az eddigi hozzászólásokat csak bejelentkezés után lehet.
Ha még nem vagy tagunk, pár kattintással
ingyenesen regisztálhatsz
és indulhat a párkeresés.

Népszerű bejegyzések

Szavazás


Eredmények
Igen
40% Excellent (success)
Nem
20% Good (primary)
Talán
60% Can Be Improved (warning)