Társkereső Budapest XI. kerület

Szeretem a természetet, embereket, állatokat és az életet általában. Kerülöm a vitát, inkább a kompromisszumot keresem. Kíváncsi vagyok, ezért sok dolog érdekel, a lélektan és filozófia is. Szeretek utazni, kimozdulni otthonról. A partneremben szellemi társat is keresek. Összeköltözést nem tervezek, de nem zárom ki idővel.

Csak komoly kapcsolat céljàbol keresem azt a hőlgyet aki szintén tartós tàrsat keres.és akinek nem túl sok az ekvàràsa egy férfival szemben.

Sziasztok, mint mindenki én is ismerkedés céljából vagyok fent. Ahogy elkezdünk beszélgetni majd alakul, hogy mi sül ki belőle.

Sétát, mozit, táncot kedvelő srác vagyok! Szeretem a jó beszélgetéseket, szerintem mindent meg lehet beszélni! Kedvenc tevékenykedésem a zene hallgatás, tévézés, humoros bohózat egy jó film! Egy humoros, romantikus, házias, komoly kapcsolatra vágyó hajadon hölgyet keresek!

Talán még tartogat valami szépet a sors. Lehet, hogy itt találom meg?

Szerintem a Betty Blue felejthető film, egyetlen jelenetét leszámítva.
Úgy legyen ötösöm a lottón, hogy százból százan (már akik látták a filmet, és ha akad köztük egyáltalán száz, aki ezt elolvassa) most azt hiszik, hogy a kezdőjelenetre gondolok. Pedig nem. Na jó, persze az sem könnyen felejthető. Aki látta a filmet, tutibiztos, hogy élesen emlékszik rá.
De ha a felejthetőséget úgy értjük, hogy nem hordoz művészi értéket, akkor a kezdőjelenetet ebben az értelemben nyugodtan tekinthetjük felejthetőnek. Eszem ágában sincs kényeskedni vagy fújolni, csak szerintem ha az ember ilyesmire kíváncsi, akkor pornófilmet néz. Nem ez az egyetlen film, ami ilyen jelenettel indul, de én még nem láttam olyan filmet, amelyikben ez az indítás nem volna szimpla hatásvadászat.
Na ennyit a filmesztétikáról.
Amit mondani akartam:
Az a jelenet, ami szerintem felejthetetlen a filmben, valahol a közepe felé található.
A főhős pasinak nem emlékszem már a nevére, de ebben a jelenetben egy üzlettulajdonos valami olyasmit mond neki, hogy Betty, a barátnője kattant.
A pasi elkapja a boltost és beborítja az egyik hűtőbe a joghurtok meg a nemtommicsodák közé.
Aztán mindketten lecsillapodnak, és a boltos bocsánatot kér a főhőstől.
Szerintem ez a csúcsjelenet a filmben.
Ugyanis általában úgy szokott lenni, hogy ha valaki bunkó valakivel, és annak a valakinek ezen bedurran az agya, aztán esetleg belöki őt a joghurtok közé, ilyen esetben általában a bunkónak is bedurran az agya, sőt még neki áll följebb, de minimum megsértődik. Bizonyára sokan úgy gondolják, hogy igaza is van, hiszen ő "csak" bunkó volt (pl. adott esetben rosszat szólt), de agresszív a másik volt először, és ezen még jó hogy kiakad!
A Betty Blue boltosa azonban kimászva a hűtőből nem azon háborog, hogy a joghurtok között landolt, hanem a sérelme ellenére is belátja, hogy az egész miatta, az ő bunkósága miatt történt, mert lehülyézte a csávó barátnőjét. Hiszen nem illik senkinek a barátnőjét lehülyézni (meg igazán senkit sem illik lehülyézni), legkevésbé azt, aki tényleg hülye. És ha egy pasinak az egyébként tényleg hülye barátnőjét valaki lehülyézi, minimum, hogy azt beborítja a joghurtok közé.
Némileg absztrahálva a fentieket: az igazság nem azon múlik, hogy akinek igaza van, attól kapunk-e egy pofont vagy sem.
A szememben az egyik legfőbb emberi erény, ha valaki minden körülmények között, indulatai ellenében is képes belátni, ha nincs igaza.
Vagy legalább megpróbálja.
Sokszor ez nagyon nehéz. Pl. ilyen joghurtos esetben biztosan az.
Aztán persze a következő kérdés, hogy tud-e bocsánatot kérni...
Úgy vettem észre, vannak olyan csajok, akik mindenben igazat adnak annak, akibe szerelmesek, aztán ha összevesznek vele vagy elkezd hűlni a szerelem, akkor átesnek a ló túlsó oldalára, és már semmi sem lesz jó, és onnantól már semmiben sem lesz igaza annak, akinek addig mindenben igaza volt.
Rosszul vagyok az ilyenektől.
Amiért ezt a hosszúságot ide leírtam, az pontosan ez, mert soha nem akarok még egyszer kapcsolatba keveredni ilyen nővel, akinek a pillanatnyi hangulatai szerint változik az igazság. Túl sok ilyen kapcsolatban éltem már. (Mondjuk egy is sok lett volna.)
Szóval aki az igazságot érzelmi alapon ítéli meg, azzal én nem tudok mit kezdeni.

A másik, amit nem tudok elviselni, ha valaki telibe szarja, hogy mit ígért. Van, aki még filozófiát is gyárt hozzá, hogyaszongya: "ez nem olyan igazi ígéret volt" és hasonlók...
"Megígértem bazmeg, de változott a műsor" (Idézet az egyik exemtől. Hehe.)
Na ez a másik, amit nem kérek!
Szerintem az ígéret szent dolog.

Na azt hiszem, ez a két legfontosabb.

Tűnődés az "igazi" kereséséről:
Állítólag tudományos alapon megállapíttatott, hogy nagyon kevés az esélye, hogy olyanok találják meg egymást, akiknek igazán harmonikus lesz a kapcsolata. Több ezer, vagy talán több tízezer az egyhez. (Nem emlékszem már pontosan.) Ezért a legtöbb kapcsolat tele van kemény kompromisszumokkal és ebből következően gyakran hazugságokkal, ideértve az önbecsapást is. Az intelligencia megnyilvánulását látom abban, ha valakivel lehet beszélni ilyesmiről, és nem kerget ész nélkül, minden határon túl illúziókat. Van olyan, hogy az ember vonzódik valakihez annak ellenére, hogy tudja vagy érzi (vagy mi?), hogy ő azért nem egészen az a bizonyos igazi.
Szerintem nem bűn belemenni ilyen kapcsolatba, ha az ember nem veri át a másikat.
Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy nem értem meg az "igazi" utáni vágyakozást. Hogyne érteném! Magam is eljátszom néha a gondolattal, hogy van valahol, valaki, akinek pontosan úgy hiányzom, ahogyan ő nekem, hogy van valahol, valaki, aki pont azt szeretné, amit én, akivel találkozva soha többé nem kell reménytelenül agyonmagyarázni semmit, és nem kell még egyszer a hajamat tépnem soha, hogy "nemigazbazmeghogynemérti!!!", és nem kell jó képet vágnom ahhoz, hogy már megint valami ocsmány cipőt húzott a lábára, és akinek akár még a hisztije is jól esik, és akinek jól esik megbocsátani is, és aki könnyen megbocsát nekem, mert az összetartozásunk megkérdőjelezhetetlen. Szóval akivel csak meg kell találnunk egymást, és onnantól minden simán megy majd.
Néha eljátszom gondolatban azzal is, hogy nőismerősök és exek tulajdonságaiból megpróbálom összegyúrni azt az egy tökéletest.
Persze, hogy én is ezt szeretném.
De húsz évesen mégiscsak könnyebb hinni ilyesmiben, mint száz évesen.
Vajon mire lehet következtetni abból, ha újra és újra rájövünk, hogy csak a vágyainkat igyekszünk ráerőltetni a valóságra...? Kipréselni a másikból, ami nincs benne...
Nehéz ügy ez.

Kezdhettem volna ezt a bemutatkozást azzal, ami itt alább következik, hiszen a legtöbben valami ilyesmit várnak, amikor idekattintanak, de azt gondolom, hogy akit a fentiek fárasztanak, annak fölösleges is eljutnia idáig. De aki befalta a fenti betűhalmot, annak talán érdemes leírnom azt is, hogy szeretem a könyvmolyokat. Szeretem a betűfalókat. Szeretem a művelteket. Azokat, akik sokat olvasnak. Nekik azt hiszem, nem esik nehezükre ezt végigolvasni.

Magamra úgy gondolok, mint egy olyan mindigtanulós, sokatgondolkodós, sokak számára nehezen elviselhetően rendhagyó, önálló, öntörvényű (de nem ész nélkül, minden áron különbözni akaró) csávó, aki totálisan alkalmatlan a multirabszolgaságra, ahogyan párthoz csatlakozásra is, és másokban is tiszteli, ha nem adják el a lelküket.

Mi még?
- Kíváncsi. Kutató. Ezermester. Művész. Forradalmár. (Utóbbi egyre kevésbé.)
Gyakran lekiismeretfurdalásos.

A tényeket tekintve:
Nincs tévém, de van robogóm, biciklim és görkorcsolyám is. Rollerem nincs, mert az szerintem kb. annyira idétlen dolog, mint a magassarkú cipő. (Valamely rejtélyes okból idétlennek találom a magassarkú cipőket, nem nőiesnek. Ne tessék megkérdezni, hogy miért, és ne tessék győzködni! Sosem gondoltam másképp. Nemtommér. Más pasik begerjednek a magas sarkoktól, én meg lelombozódom. Van ilyen.)

Van autóm, de nem vagyok gépjárműmeleg (az autób_zi szót megtorpedózta a csúnya szavakat figyelő robot. Gratulálok a lap programozójának! 😀 ezért általában lepattant autókkal járok. Nem azért, mert a lepattant autókhoz vonzódom, hanem azért mert nem vagyok hajlandó vagyonokat fizetni egy autóért. Nem is értem, hogy sokan szűkös anyagi lehetőségeik ellenére miért áldoznak mégis milliókat ilyesmire. Vennének egy kicsit kevésbé csilli-villi járgányt, és a különbözetből megmenthetnének egy hajléktalan a fagyhaláltól. Szerintem. Persze, ha gazdag lennék, lehet, hogy én sem így gondolkoznék. Lehet. De szeretném azt hinni, hogy mégis.
Ha nyerek a lottón, majd kiderül.
Ha veszek lottót...

Nem csak a magassarkú cipőktől vagyok rosszul, de a helyesírási hibáktól és a közhelyektől is. A politikai közhelyektől pláne.
Nem nyolctól ötig dolgozom és nem évi két hetet nyaralok.
Nem vonzanak olyan állások vagy társadalmi pozíciók, amik minden hülye előtt nyitottak (pl. politikában, médiában, művészvilágban). Voltam újságíró és foglalkoztam valamennyit politikával. Elég is volt. Nem mentem túl a vállalhatóság határán. Semennyi pénzzel sem lehet eltéríteni az elveimtől - pedig voltak pillanatok, amikor az anyagi problémák hatására már elkezdtem győzködni magam, hogy el kellene adnom a lelkemet, úgyis ezt csinálja mindenki. Mégsem ment. Ez ki szerint negatívum, ki szerint pozitívum. Ki szerint erősség, ki szerint gyengeség. Én nem elhatároztam, hogy így akarok élni. Egyszerűen nem tudok máshogyan. Adottság. Sok a hátránya. Pl. a fent említett anyagi problémák. Emiatt itt kell megjegyeznem, hogy aki pénzzel méri a sikert, az most lelombozódhat, mert nem ez Mészáros Lőrinc adatlapja.

Röhejesnek tartom, ha valaki azt írja az adatlapján, hogy foglalkozása "középvezető". Már csak azért is, mert a középvezető nem foglalkozás, hanem beosztás. Az én szememben attól senki sem lesz több, hogy ő a főnök. Leszarom. A vezető semmivel sem értékesebb, mint a melós. (Más kérdés, hogy egy vezetőnek illik okosabbnak, képzettebbnek lennie, a beosztottainál. Az okosságot és a műveltséget nagyra értékelem.)

Legszívesebben bálnákat mentenék a Greenpeace-szel vagy bennszülöttek jogaiért harcolnék - ha lenne még értelme ilyesminek.

Egy találóskérdés a végére:
What did the virgin say after her first BJ?

Szeretek mindent ami szép, jó és még megadatik a koromnak.
Ehhez keresek laza társat
Özvegy vagyok, vidám, szeretnék valaki társat, aki még igényli a női társaságot is, de velem tart a többi hobbimban is, ami a lényem (utazás, kirándulás, film, könyv, színház, komolyzene, opera, kiállítás, és ücsörgés egy jazz-zenés teraszon... kerékpározás, autózás, jövés-menés, nincs de...
(Nem szeretem a focit, meccset, hajatlanságot, s ha nincs rajtad a tisztaság és kifogástalan öltözék nem keresel.
Karrier babérokra nem török, Befejeztem, s látom mit kínlódnak a mai fiatalok 2 diplomás fiam van/ nem cserélnék velük. a férjem több éve meghalt- művész volt.
 Nem dolgozok és nincs unokám. Elvagyok a lakással, a fiaimmal és sok barát-túratárssal....
Igyekszem nem felejteni túl-sokat. Anno agyam mint a borotva, ma mint a rosta....Most ennyit,
de szeretnék tudni rólad többet, s aztán nincs kifogásom találkozzunk,
(csak a személyes találkozásban hiszek, nem szeretek telefonon fecserészni órákat... ha fotod nem 10 éves (s nem fiatalítottad magad is 10 évvel, tudod itt az 59 éves nyugiban bőven lehet 70 is..
Hobbi, mit szeretsz, család? unokák, szakma, lakás-kutya-írj nekem mindenről...Nem bírom a kutyamániás és nyafogó embereket, és a magyarázkodást.
Keresek lehetőleg diplomás, hajas, mobilis, egészséges férfit... Nem fogsz unatkozni, karakán, korrekt nő vagyok, ne engem finanszírozz...van megfelelő jövedelmem, nem vagyok elesett... még nem...Mindenkinek válaszolok, ha mellékelsz fényképet is,

Üdv : Magamról életvidám mosolygós nő vagyok.
Nem szerettem a megkeseredett embereket ...
Átlagos : elég magas , és nem sovány😃😃
Szeretnék még veled kézenfogva sétálni esténként
😉😉

Szeretem a motorozást