Den - 54 éves - Esztergom

Szeretném megtalálni az Igazit,mert csak úgy teljesedhet ki igazán életünk. Tudom, ez nem egyszerű dolog, de,ha az ember csak a csodára vár, sohasem lesz boldog. Mert a csoda maga az emberi Élet.....

Fő profilom a dalszövegírás, s időnkét felteszek itt az oldalon egy-egy közreműködésemmel készült dalt, melyek kapcsán jobban megismerhetővé válok, mintha itt vagy száz soron át bemutatkoztam volna.

Nem rég megjelent első regényem "Ebgondolat, avagy a boldogság záloga" címmel. Nem dicsekvés képen írom, hanem, hogy ha szereted a kutyusokat, vagy kíváncsi vagy a Boldogság titkára, talán érdekel..

Két rövid részlet a regényből:
„A legtöbbünk földi küldetése, hogy boldogságot csenjünk a Gazdi szívébe, ami nem csekély feladat egy olyan világban, ahol percekig kell simizést kunyerálnunk, mire a Gazdi "kidugja fejét a mobiljából".

- Valami azt súgja, kóbor kutyus vagy. - lépett mellém, és óvatosan végigsimította hátamat.
Két hónapnyi simi nélkülözés után sejtheted, eszem ágában sem volt a kezébe harapni, mert megérintett idegenként, sőt intenzív farkcsóválással adtam tudtára mennyire díjazom tevékenységét.
- Nagyon kilehetsz éhezve a szeretetre. - összegezte reakciómat, mire a farkcsóválásra rátettem még egy lapáttal.

Két társkereséssel is kapcsolatos versem..

Amíg hited
Apró madár,
Törött szárnnyal
Csodára vár.

Lelked mélyén
Gubbaszt csendben,
És azt hiszed
Minden rendben.

Teszed dolgod
Megszokásból,
Ki ölel át,
Hogyha fázol?

Ki ül melléd
Mosolygósan?
Az se baj,
Hogyha szótlan.

Csak ott legyen,
Sehol máshol,
De a Magány
Körbetáncol.

Ott van jó rég,
Bár nem hívtad,
Álmaidat
Rég leírtad.

Apró madár
Újra szállna,
Mi más lenne
Leghőbb vágya?

Ha földre súlyt
Az Élet súlya,
Jövőd már csak
Rozsdás csúszda.

Lélek bilincs
Reád kattan,
A Hang mégis
A hűvös zajban,

Téged szólít
Száz alakban,
Remény lángja
Újra lobban.

Apró madár
Szárnyát bontja,
A Magány baktat
Elkullogva.

Mondd mi történet,
Más is értse.
Önmagadban
Hittél végre.


Az Életóriás tengerén
Átutazók vagyunk mindannyian,
Ennél nem lesz jobb esély,
Mégis sodródnak csak oly sokan.

Lélekcsónakunkban ülve
Látszólag egymagunk evezünk,
A Balsors álmát összegyűrve,
Hisszük, békés szigetre lelhetünk.

Tán elérhető legszebb álmunk,
Amíg hitünk a két evezőlapát.
Egymagunkban sosem voltunk,
Ő végig elkísér,mint egy jó barát.

Ha kérdezzük,mért válaszolna?
Hisz épp elég,ha ott van velünk.
A földi létünk egy hosszú próba,
S békére csak a túl parton lelünk?

Persze meglehet,hogy tévedek,
S válaszra lelhetsz a szélcsendben....
Mikor eloszlanak a zord fellegek,
Egy érzés megsúgja szívedben,

A létezésünk titkát, s lényegét,
Amire nincs is szó talán,
Csodákról mesél a Déli szél,
Lelked hatalmas udvarán.